ÚJ ÉV

Mindenkinek nagyon boldog új évet kívánunk!

Kati, Júlia, Gyula

Újra együtt

Köszönjük mindenkinek, hogy itt volt az ún. Előszilveszteri Bulin. Remélem, Ti is jól éreztétek magatokat, s azt kívánom, találkozzunk még sokat, s csak annyi összetűzés legyen köztünk, mint amennyi ma volt. (0,0...0%)

Kedves Mézes Csapat!
Mindenkinek nagyon boldog ünnepeket kívánunk!
Kata, Gyula, Júlia

Fa

Ott álltunk (sétáltunk) a fák előtt (között), s eszembe jutott, milyen szépek is a fenyők a havas domboldalakon, a hegyekben, a síkságokon. Aztán az is, milyen furcsa látni a csemetekerteket, s azt olvasni, a fákat direkt a karácsonyi kivágásra termesztik.
Ettől függetlenül, minden évben veszünk fát -egyet Julcsinak, egyet "nekünk"- (a családban senki sem rajong a műfenyőért), s nem foglalkozunk azzal, mennyi oxigént lehetett volna termelni...
(Viszont még január 6. után is sok-sok nappal ott pompázik a lakásban a díszes ünnepi fenyő, s érződik a kellemes illat.)

Buli

Klassz volt a tegnapi buli "Csepelke"-éknél. Ilyenkor látszódik, hogy a barátság nem mindig a nagy szavakon, a hangzatos kijelentéseken múlik, hanem néha nagyon jó csak egy pohár bort (vagy bármit) meginni, s esetleg egy kicsit csöndesen elmerengeni a világ (s azon belül a saját életünk) dolgain. Én azt mondom, a Barátság az Barátság...

Ha elmúlik...

Furcsa volt, hogy a "Kossuth"-ban eltöltött 14 évem alatt másodszor fordult elő, hogy nem szerepeltem a karácsonyi műsorban. Semmi sértődés, semmi megbántódás nincs bennem, mert nagyon tetszett kollégáim, s a gyerekek előadása. Olyan jó lenne, ha tényleg nagyon sok olyan nap fordulna elő az életünkben, ami az ünnepről szól, bár szerintem minden gond mellett is meg lehet találni a klassz dolgokat! Úgy érzem, észre kell venni minden szépséget, minden csodát, minden finomságot, minden ...-t, s akkor az egész élet szebb lesz, s boldogabb.
(A címről: A karácsonyi előadás végén a "Ha elmúlik Karácsony" című dalt énekelték a gyerekek nagyon szépen és nagyon meghatóan...)

Kicsit szomorkás...

Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem még egy csöppet sincs ünnepi hangulatom. Sokat járok a városban, látom a feldíszített ablakokat, a különböző helyeken elhelyezett karácsonyi vásárokat, a fenyőfákat, de akkor sem. Lehet, hogy bennem van a hiba, lehet, hogy csak a havat hiányolom, de az is lehet, hogy egy kissé elfáradtam a mindennapos küzdelemben, s sok-sok nyugalomra lenne szükségem. Persze, az ajándékokon én is töprengek (szerencsére, ezt nem érzem kényszernek), tervezgetek téli szüneti szolíd elfoglaltságokat, kezdem írni a képeslapokat, etc., etc. De akkor is...
Bocs', ha kissé szomorkás vagyok, remélem, ez az állapot változni fog.

Húzós napok

Pénteken leánykánk karácsonyi kézműves foglalkozáson és vásáron vett részt a sulijában, mely végén nálunk vendégeskedett két legkedvesebb osztálytársa. (+) Ez még rendben is lett volna (már sokszor történt ilyen), de Kata lebetegedett, s még Móni és Brigi néninek sem tudott elmenni segíteni. (-) Aztán szombaton egész nap gyógyulgatás helyett tanítás (-), majd délután -este- a gála. (+) Azt hiszem, elfogultság nélkül mondhatom, hogy az utóbbi négy év (azóta veszünk rajta részt aktívan) legjobb estje volt. (+) Vasárnap fáradalmak kipihenésének próbája (brrr., a bátyám hajnali 11-kor ébresztett kellemes szunyókálásomból a telefonhívásával {-}), majd leckeírás, s néminemű előkarácsonyi vásárlás a hozzánk legközelebb elhelyezkedő hiper(?)marketben. (+) Az Aranycsengőre már nem volt idő, de ma részlegesen pótoltuk. (-&+)

Lányom szereplése (ÁMK, 2006. 12. 11.)

Drága Gyula!

Megismerkedésünk 14. évfordulója alkalmából sok boldogságot kíván!

Kata és Julcsi

Díjátadó

Ma délután a Szabó Ervin könyvtárban voltunk, mert Julcsi unokatestvére, Mercédesz egy rajzpályázaton első lett, s ma vette át a jutalmát ünnepélyes keretek között. Gratulálunk!
Utána néminemű elmaradásomat pótoltuk, s megünnepeltük kedvenc éttermünkben Julcsi szülinapját, s Kata névnapját.
Most itt ülök a gép előtt lázzal, rekedt hanggal, ergo, nem rólam mintáznák meg a győztes kommunista pártvezér egészalakos mellszobrát, de azért nyugalomra semmi ok, holnap ott leszek a táncos próbán...

IQ

Kicsit megkésve írok csütörtöki élményemről. A sulinkban IQ-teszt volt a felnőtteknek, csapatépítés és barátságformálás címén. Szerintem nagyon jól sikerült a rendezvény, én nagyon jól éreztem magam. (Plusz: finom volt a pezsgő...) A csapatunk 2. lett, ami külön fokozta örömünket, bár -sajnos- a mindennapokban nem mindig van erre ok.

BOCS'!

Elnézést kérek mindenkitől, természetesen nem "bicentés", hanem "biccentés" akart szerepelni az előző bejegyzésemben. (A többi gondolaton nem szeretnék változtatni!)

Rekreáció

Nem tudom, máshol hogy van, de nálunk kialakult egy olyan szokás, hogy akárhányszor találkozom egy kollégával, mindig üdvözöljük egymást. Ez valamikor egy kézfogás, valamikor csak egy bicentés, de ha tizedszer megyünk is egymással szembe, akkor is jelezzük egymásnak, hogy fontos a találkozás a másikkal. Van, aki ezt furcsán reagálja le (igen zavart válasz), van aki megelőz az üdvözlésben.
Hogy miért is írtam a fenti sorokat? Rekreáció: "Ha kedd, akkor Belgium, ha szerda, akkor foci". (Plusz kéthetenként iskolai Megasztár.) Akikkel együtt rúgjuk a bőrt heti rendszerességgel, egészen másként üdvözöljük egymást a napi találkozásokkor is. Lehet, hogy nem beszélünk túl sokat, de érződik valamilyen láthatatlan kapocs, ami nagyon jó. Úgy tűnik, nem volt egy hülye ember, aki a közös tevékenységekről beszélt. (Vagy lehet, hogy felesleges is volt minden szócséplés, mert kialakult az magától.)
A néptáncos kötelékekről már sokat írtam, azt hiszem, felesleges lenne ismételnem önmagam. Viszont említhetnék olyan embereket, akikkel ritkán találkozom, mégis "félszavakból" is megértjük egymást. Közhelynek tűnik, de a barátságok (is) viszik előre az embert, s én nagyon örülök, hogy több embert is tarthatok igaz barátomnak!

KATA

BOLDOG NÉVNAPOT KÍVÁNUNK DRÁGA ANYÓCA!
Julcsi, Gyula

Zene+barátság

A napokban kaptam meg Tamás barátomtól az új Ákos cd-t. Nagyon tetszett az egész családnak, igaza volt, az ominózus számot (ő tudja, melyikre gondolok) tényleg fel lehetne majd használni jövőre. Még régebben, amikor csak kazettáim és bakelit lemezeim voltak itthon, volt egy olyan álmodozásom, hogy de jó lenne annyi időt kényelmesen eltölteni egy egzotikus szigeten, amíg folyamatos hallgatással végig nem játszanánk az összes felvételt. Mit mondjak, jó sok nap jött ki! Azóta érkeztek új felvételek is, így hát tovább lehet álmodozni... (S venni lottót.)

Okosodok

Ma meghallgattam 3 nagyon klassz, s 1 kevésbé jó előadást a Vadaskert alapítvány szervezésében az autizmusról, illetve a gyermekkori problémákról. Ugyanis egy továbbképzésen vettem részt két kollégámmal együtt, s holnap folytatódik az egész. Jól éreztem magam, bár mire hazaértem, egy kissé elfáradtam.
Most várom a bátyámat, aki valamikor megérkezik az este (éjszaka) folyamán, hogy kipihenje a barátaival való találkozást. Ha lesz még erőm, beszélgetünk is egy jót...

Szélmalomharc?

Érdekes beszélgetést folytattunk ma az értekezleten. Sajnos, teljesen nem tudtuk kibontani azt, hogy mivégre is vagyunk ebben az iskolában. Mit tettünk az elmúlt hónapok (évek) során, mit lehet és mit tudunk tenni annak érdekében, hogy jobb legyen a munkánk, s hasznosabb embereket tudjunk adni a társadalomnak. Szerencsére többen is reméljük, hogy nem csak szélmalomharcot vívunk, bár vannak napok, amikor elég kilátástalannak tűnik küzdelmünk. De nem adjuk fel, mert az ember próbál PEDAGÓGUS lenni, a szó igazi értelmében.

Dalverseny

Túl vagyunk rajta! Ma volt iskolánkban a gyermekotthonok közötti alsós népdalverseny. Nem kevés munkába került megszervezése, s lebonyolítása, de úgy tűnik, jól sikerült minden. A gyerekek szépen énelkeltek, sok ajándékkal tértek haza, s a felnőttek is mosolyogva búcsúztak. Mi pedig elfáradtunk, de megérte!

Újra hétfő

Még a "hősidőkben" volt egy zenekar, melynek a neve "Hétfői Hírek" volt. Én kedveltem őket, bár nem túl sokszor volt szerencsém meghallgatni a zenéjüket. Azt hiszem, mindannyian emlékszünk még azokra az időkre, amikor a hét első napján nem volt a TV-ben adás, s nem nagyon jelent meg újság sem. S talán többet beszélgettek az emberek is, több közös programot szerveztek (s több gyerek is született...).
Ma reggel ismét beindult a mókuskerék (bár akadnak olyanok, akiknél az elmúlt napokban sem állt meg), újra lehet utazni zsúfolt buszokon, s újra lehet találkozni igen morcos emberekkel. Mosolyogjunk(!), bár esetleg hülyének nézhetik az embert egy-egy tömegközlekedési eszközön. (S nem mellesleg, mindjárt itt a Karácsony...)

Beszélgetni jó...

Móricz Zsigmond írta valamikor, hogy gyalogolni jó. (S tökéletesen igaza volt!) Természetesen, nem én találtam fel a spanyolviaszt, de beszélgetni is (s még annyi, de annyi mindent csinálni) is jó. Ha néha akad egy kis időnk, olyan jó megismerni a másikat. Ha az ember egy picit magába néz, azt veszi észre, hogy csak telnek-múlnak a napok, s pl. azt sem tudja a vele szemben nap, mint nap ülő kollégájáról, hogy őneki épp mi a véleménye egy-egy eseményről. (Az persze más kérdéas, ha nem is érdekli...) Édesapámék szoktak eszembe jutni, akik minden vasárnap délután leülnek kártyázni, pusztán a játék és a véleménycsere öröméért. Tudom, hogy ha bérből és fizetésből élünk, s ha (szerencsére) van családunk, ez nehezen valósítható meg. De akkor is... több leülés, több megállás kellene. Ahogy a dal is mondja: "Most nem sietek, most nem rohanok..." .
Persze azzal is tisztában vagyok, hogy lehet "csetelni", léteznek különböző internetes fórumok, de ez engem egyáltalán nem vonz. Nem ismerem a másikat, nem látom a szemét, az arckifejezését, s nem is tudok tölteni esetleg egy pohár bort neki.
Hál' Istennek, itthon nagyon jókat beszélgetünk, de több kellene nagyobb társaságból is! (Még jó, hogy ott van a néptánc, s klassz kollégái vannak az embernek!)

Vége a szünetnek

Ismét eltelt néhány nap, s egyszer csak azt veszi észre az ember, hogy már megint vasárnap van (Garfield: "Úúútálom a hétfőt!" effektus), s megint lehet készülni a munkakezdésre. Alapvetően (szerintem) senki sem szeret oly nagyon dolgozni, de néha azért akad benne jó is. (S most nem arra gondolok, amikor lehet már hazajönni!) Bár amikor már kb. tizedszer szól rá az ember egy gyermekre valamilyen butaság miatt, akkor egy kissé el tud kedvetlenedni, de ha azt látod, hogy volt tanítványod szívesen jön be az óráidra, vagy egy másik szeretettel tesz fel egy kérdést ("Ugye, Te szeretsz tanítani?), nos ilyenkor még mindig kap az ember új erőt. (Aztán néha -szerencsére nem bántásból- megjegyzi néhány ember, hogy meglátszik rajtam az itt eltöltött sok-sok év. Hááát...)

Családlátogatás

Macskusz Akasztóikusz


Macskusz Devecserikusz

Őszi szünet

Macskusz Hóemberikusz
(készítette: Júlia, Gyöngyi )

Megkezdődött...

Megkezdődött az őszi szünet, ismét lehet utálni a pedagógusokat. (Akik csak "állandóan lógatják a lábukat"!) Lelke legyen rajta annak, aki ilyet gondol. Épp ma délelőtt mondtam kis családomnak, milyen furcsa, hogy sietség nélkül ülünk le házi feladatot írni, de nem szeretnénk az utolsó napra hagyni a dolgokat.
A jövő héten mi is elutazunk, bár -reményeim szerint- addig még jelentkezem.

Kár...

A múltkor megfogadtam, hogy nem nagyon foglalkozom ezen a fórumon a focival. Bocs', most mégis ezt teszem. Kb. 10 perce olvastam, hogy lemondott Bozsik Péter (labdarúgó) szövetségi kapitány. Sajnálom, mert egy igen tisztességes embernek tartottam, akiben bízott az ember. Így sikerült. Sajnos, nagyon sokan vannak ebben az országban, akik nem vonják le a megfelelő konzekvenciákat, s ugyanúgy ülnek a helyükön kudarc, gyenge munka esetén is, mint régebben. Ez nagyon bánt, de nem akarok tetszelegni a "szuper lovag" szerepében. Csak zavarnak bizonyos dolgok...
Bocs', hogy egy kicsit keserű vagyok, de az utóbbi napok nem túl sok örömre adtak okot (pláne a következményeik).

10 év múlva...

Van Zoránnak egy gyönyörű zeneszáma, mely a "Húsz év múlva" címet viseli. A hét végén egy kicsit elgondolkodtam azon, hogy mi is történt tíz évvel ezelőtt, s megpróbáltam belegondolni, hogy kb. mi is lesz majd tíz év múlva. A lányunk 20 éves lesz (mi egy kicsit több...), remélem, sok jó barátja lesz, rengeteg kellemes élménnyel lesz gazdagabb, s talán már körvonalazódik benne, mit is szeretne csinálni a későbbiekben. (S még hosszan sorolhatnám a reményeimet, de talán butaság lenne.) Arról, hogy én hogy fogok kinézni majd' ötvenévesen, most nem értekeznék, bízom benne, sok öröm és boldogság lesz akkor is a Földön.
Ilyenkor eszembe jutnak az olyan alapkőletételek, amikor elrejtenek egy üzenetet a jövőnek, s mindenki megfogalmazza a kívánságait. Nem tudom, hogy ez jó-e, bár ha nem túlzottak az óhajok, nem érheti túl nagy csalódás az embert...

Szomorú vagyok

Néha belegondolok, hogy hová is jutott ez a világ. Elszomorít, amikor a TV-ben mindenféle (nem csak természeti) katasztrófákat látok. Elszomorít, amikor értelmesenek tűnő emberek "butaságokat" mondanak és tesznek. Elszomorít, amikor nap, mint nap találkozom az utcán közlekedve az emberi primitívséggel. S még sorolhatnám sokáig. De nem teszem... Nem teszem, mert mindig arra gondolok, hogy mennyi szépség is található ebben a kis világban, ebben a kis országban, ebben a kis városban, ebben a kis... A suliban szoktam mondani az egymással veszekedő gyerekeknek: "Neked is, neki is annyi baja van, annyi pofont kapott már az élettől, akkor miért nem lehet egy kicsit békén hagyni a másikat?" Van, amikor hatnak, van, amikor nem ezek a szavak. Én azért továbbra is optimista vagyok, s bízom benne, hogy mindenhol a józan ész fog majd "győzedelmeskedni".

Megemlékezés

Pénteken 11.30-kor egy nagy kő gördült le a vállamról. Kb. ekkor fejeződött be az iskolai műsor, melyet tanítványaim (3. osztály) adtak elő, s mely az 50 évvel ezelőtt történt eseményeket dolgozta fel. Sok munkám volt benne (nagy-nagy köszönet Tamás bácsinak is!), de jó volt látni, hogy a közönség egy hang nélkül ülte végig az előadást, s jó volt hallani az őszinte tapsokat, melyet gyermekeim kaptak. (Egyébként a sors iróniája, hogy egyetlen egy általam "rendezett" iskolai megemlékezést sem vettek fel videóra, így csak az emlékekben élnek tovább ezek a produkciók...) C'est a la Vie!

Születésnap

Ennek a hétnek az utolsó napjai Julcsi lányunk szülinapjának ünneplésével telnek. Pénteken "babazsúr", szombaton apósomékkal és sógornőmékkel közös köszöntés (+Gyöngyi névnap), vasárnap megérkeztek édesapámék is (Haj, de régen találkoztunk már...), hétfőn pedig újabb buli az osztálytársakkal, bár ekkor már csak meghívottként leszünk jelen.
Itt szeretném megragadni az alkalmat az alábbiak elmondására: Kedves Botond! Nem azért nem hívtuk meg gyermekeidet a hétvégi összejövetelre, mert haragszunk Rátok. Julcsi azt mondta, hogy "V." fiad egy kissé ... viselkedik vele a táncpróbákon, Marci pedig már nincs a közelében, így az elkészült meghívókat nem adta át. Sokat beszélgettünk erről, de úgy érzem, elég nagy már ahhoz, hogy tudja, mit miért tesz. Remélem, nincs harag, s a továbbiakban is jó barátok maradunk!

Születésnap

Ennek a hétnek az utolsó napjai Julcsi lányunk szülinapjának ünneplésével telnek. Pénteken "babazsúr", szombaton apósomékkal és sógornőmékkel közös köszöntés (+Gyöngyi névnap), vasárnap megérkeztek édesapámék is (Haj, de régen találkoztunk már...), hétfőn pedig újabb buli az osztálytársakkal, bár ekkor már csak meghívottként leszünk jelen.
Itt szeretném megragadni az alkalmat az alábbiak elmondására: Kedves Botond! Nem azért nem hívtuk meg gyermekeidet a hétvégi összejövetelre, mert haragszunk Rátok. Julcsi azt mondta, hogy "V." fiad egy kissé ... viselkedik vele a táncpróbákon, Marci pedig már nincs a közelében, így az elkészült meghívókat nem adta át. okat beszélgettünk erről, de úgy érzem, elég nagy már ahhoz, hogy tudja, mit miért tesz. Remélem, nincs harag, s a továbbiakban is jó barátok maradunk!

JÚLIA

A világon már oly sokszor leírták ezt a nevet. Különböző emberek, különböző helyzetekben, különböző alkalmakkor. De ők nem tudhatták, hogy számunkra a leggyönyörűbb a címben látható öt betű. Tíz évvel (+1 nappal) ezelőtt még nem tudtam, milyen csodálatos dolog apának lenni, s milyen csodálatos nő az, aki gyermekem anyja. Azóta már tudom, s bármilyen nehézségem is támad, mindig rájuk gondolok, s ez segít legyőzni minden akadályt. BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT JULCSI! (S köszönöm Neked, Kata ezt a csodát, amit azóta is átélek...)

Változnak a ...

Nem csak az évszakok... Nemrég írtam arról, hogy készülünk a suliban az '56-os műsorra, s én vagyok ennek a felelőse. Nos, a legutóbbi időkig nagyon nem szerettem ezt a történelmi eseményt. Senkit sem szeretnék megsérteni, s minden tiszteletem a becsületes embereké, de mindig utáltam, amikor a visszaemlékezésekből az derül ki, hogy pl. több ezren harcoltak a Corvin-közben. Ne értsetek félre, egy cseppet sem akarok politizálni!
Aztán, ahogy egyre mélyebbre ásom magam az eseményekbe,egy picit módosul a véleményem. Még most is nagyon sok mindent néminemű szkepticizmussal figyelek, de kicsit másként gondolkodom már az akkori eseményekkel kapcsolatban. Talán nem baj...
Gyönyörű az ősz, csodálatos színekben pompázik a természet, de sajnos, ezt igen kevesen veszik észre. Egyre több, egyre mogorvább utastárssal találkozom reggel (és délután), morcosak, veszekedősek egymással. Ne legyünk ilyenek!

Továbbképzés

Tegnap szakmai továbbképzésen vettem részt. A témája: Fogalmazástanítás az alsó tagozatban. Az ember eléggé ellustul egy idő után, s ilyen alkalmakkor jön rá, hogy mennyi újat tanulhat még. Elhangzott több előadás is, jók és kevésbé jók is, de összegészében remekül éreztem magam.
Most pedig újra vasárnap van (túl néhány korrekciós terv megírásán), s kezdődik egy új hét. De ahogy"Antimyx"-nél is megtalálható: Örüljünk az ősz színeinek, s kellemes hangulatának!

Továbbképzés

Tegnap szakmai továbbképzésen vettem részt. A témája: Fogalmazástanítás az alsó tagozatban. Az ember eléggé ellustul egy idő után, s ilyen alkalmakkor jön rá, hogy mennyi újat tanulhat még. Elhangzott töb előadás is, jók és kevésbé jók is, de összegészében remekül éreztem magam.
Most pedig újra vasárnap van (túl néhány korrekciós terv megírásán), s kezdődik egy új hét. De ahogy"Antimyx"-nél is megtalálható: Örüljünk az ősz színeinek, s kellemes hangulatának!

Kell egy szó...

Ma egy nagyon klasszat beszélgettem egyik igen jó barátommal a suliban, mert ne csak dolgozni járjon be az ember. Olyan jó lenne többször is részesei lenni ilyen (1/4, 1/2, 3/4, stb.) óráknak, s megállni (és leülni) egy kicsit. S legalább az ember sem csak állandó robotnak és küzdésnek érzi azt a sok-sok órát,melyet benn tölt. (Tamás bácsi észrevétele egyébként teljesen jogos volt, néha tényleg nincs megállás, s nem csoda, ha kissé fáradtnak érzem magam, de -gondolom- ez másutt sincs másként.)
Még jó, hogy rendszeresen vannak néptáncos próbák, ahol jól érzi magát az ember (s nem utolsó sorban a gyermeke). Jó ez a kis csapat, kár hogy nehéz szervezni kicsit hosszabb programokat. (De biztató, hogy már csak 8 és fél hónap van a nyárig!)
Azért egy kis "vígasztaló": Holnap péntek 13.

Szeretem a focit?

Talán mégsem... Most kapcsoltam ki a tévét, melyben épp véget ért a legújabb szégyene a magyar labdarúgásnak. Attól a Máltától kaptunk ki 2:1-re, amelyik 22 (!) éve nem tudott győzni tétmeccsen. Bocs', hogy sokat írok a fociról, de ez most nagyon felbosszantott. (Pláne úgy, hogy házgyűlés volt a sulinkban, s sikerült este 1/2 8-kor hazaérnem.)
A család már alszik (Kata holnap megy kétnapos tantestületi kirándulásra Szegedre), én pedig nekilátok az október 23-i műsor elkészítésének...

Arany

Még a múlt csütörtökön nyertünk egy aranyérmet fociban, s mellé a "Kossuth kupát" is. Történt, hogy szerveztek egy nevelőotthonok közti "egymásnak feszülést", s a Béke gyermekotthont a döntőben legyőztük 6:1-re. (Természetesen, a gólt én kaptam..., bár nem is volt más kapus nálunk.) Nagyon örültünk, utoljára ezt a bravúrt Julcsi születésekor sikerült végrehajtanunk. (Azóta viszont nem volt ilyen rendezvény...) Az érem itthon, a serleg a suliban. Folyt. köv. tavasszal!

Lassan talán 2.

Szóval, lassan talán már fellélegezhet családunk, s végre befejezhetjük a lakás felújítását. Már kellőképppen unja mindenki a festést, takarítást, széjjelséget, (s Tamás bácsiéknak is szükségük lenne a létrájukra). Nem is lenne az egésszel semmi baj, ha közben nem kellene nap, mint nap bejárni dolgozni, s megfelelni mindenféle elvárásoknak. Bár erre lehetne azt is mondani, hogy örüljünk, hogy van hova menni.
A múltkoriban beszélgettünk éppen arról, hogy minél hosszabb ideje van az ember egy munkahelyen, annál több fiatal van körülötte, s egyre inkább a "nagy" öregek közé tartozik. November 3-án lesz 14 éve, hogy beléptem a "Kossuth"-ba, de nem tudni, hogy a következő 14-et is ott töltöm-e? (Lottót kell venni!) Jól érzem itt magam, de nálunk sem mindig kerek a sajt, s nem tudhatjuk, mit hoz a holnap. (Bár -gondolom-ez másutt sincs nagyon másként.) Az azért jó, hogy Julcsi ma ismét egy 99%-os matek dolgozattal állított haza, s ilyenkor az ember elfelejti minden gondját-baját.

Lassan talán

Még mindig...

Nos, még mindig szeretem a focit. Teszem ezt annak ellenére, hogy szombaton ismét kikapott a válogatott. Tegnap kezdtem el Eszterházy Péter könyvét olvasni (Utazás a tizenhatos mélyére), s jóleső borzongással merülök el a régmúlt idők emlékeibe, amikor még oda rúgták a labdát, ahova akarták. (Lásd 6:3 és a többi...)

7vége

A múlt hét vége egy kissé mozgalmasra sikeredett. Péntek este két igen illusztris vendége volt éjszakára szerény hajlékunknak Sz. Viktória (Viki, Csirke, Cicus, "Büdös kölök", stb.) és Sz. Krisztián (Krisz, "Édes Fiam", stb.) személyében. Leánykánk nagyon boldog volt, s még lemondott a másnapi szüretelésről is, mely Adonyban, egyik legkedvesebb barátomnál, Janinál zajlott.
Aztán szombat este Julcsi (Cirmike, Csirkusz, "a Kis Dög", stb.) vendégeskedett a szomszédban, majd vasárnap jött a választás... Szegény családom ismét 1/3-al csökkent, mert már reggel 1/6-kor eljöttem itthonról, s napközben is csak kétszer tudtunk találkozni. Ez van, ha már elvállaltam, akkor ezzel jár, ha az ember egy szavazatszámláló bizottság elnöke...
Megmondom őszintén, hogy a nap folyamán igen sokszor gondoltam arra, milyen jó is lehetne kirándulni ezen a szép őszi napon (Talán még lesz rá mód és alkalom.) ahelyett, hogy egy osztályteremben ülök , s várom, mikor lesz már este hét óra...

Verssor...

Valamelyik este az egyik TV-csatornán megnéztem egy műsort, melynek címe a "Verssor az utcazajban" volt. Nem tudom, láttatok-e már belőle, itt általában egy-egy fiatal költő (pl. Karafiáth Orsolya) egy-egy művét mutatják be, igen színvonalasan. Szóval, a legutóbb Varró Dániel kellemesen könnyed, humorosan komoly költeményét hallgathatta neg az éppen harmadik fröccsét kortyolgató átlagpolgár, s mondhatom, nagyon klassz élményben volt részem. (Én eddig csak a "Túl a Maszat-hegyen" c. kötetét ismertem, de most felmerült bennem, hogy újra elolvasom...)
S hogy miért írtam ezt most le? A vers címe (ha jól emlékszem) "Szerelem" volt, s jó érzés, hogy majd' 14 éve ismerem Katát, de most is szerelmes vagyok belé, s csodálatos Vele lenni.

Jogos...

Jogos volt Laci bá' "kritikája", miszerint mostanában nem nagyon jelentkeztem. Lehetne hivatkozni sok mindenre, de nem teszem, inkább megosztom néhány gondolatomat Veletek.
Én is jártam a Kossuth-téren pénteken, bár éppen a Honvéd utcából, a Kódex könyváruházból tartottam hazafelé. Láttam sok mindent, gondoltam sok mindent, tapasztaltam sok mindent, hallottam sok mindent, aztán szép csendesen hazajöttem a családomhoz.
A vasárnapi szavazáskor az asztal "túlsó oldalán" ültem, de bruttó 15.000-ért. (Ennyit a köztisztviselők megbecsüléséről...lásd csepelke blogját!) A benyomások vegyesek voltak, de nagy pozitívum, hogy hajnali negyed egy után öt perccel már a család kedvenc foteljében ültem, kezemben egy pohár borral. (S azokban a percekben marhára nem érdekelt, hogy ki kapott több szavazatot.)

Hibajavítás

Bocs! Az előző levelemben természetesen sértődésk helyett sértődéseket akartam írni, de minden gondolatomat ugyanúgy vállalom most is, mint akkor. Apropó, nem lehetne valamilyen úton-módon bővíteni ezt a "naplóíró" kört? Én nem nagyon értek hozzá, de szerencsére vannak nálam sokkalta okosabb emberek is körünkben, akik esetleg tudnak valamit tenni ennek érdekében...

Negatív vagyok?

Pont ma mondtam Kedves Nejemnek, hogy meguntam, hogy másokat győzzek meg olyanról, ami számomra evidens, más számára talán nem... Nem fogok írni (beszélni, stb.) többet arról, hogy milyen jó a tánc, mennyi pozitívumot ad a benne lévőknek, milyen klassz közösségformáló ereje van, s még sorolhatnám. Felnőtt, értelmes emberek vagyunk (vagy legalábbis, azt hiszem), mindenki el tudja dönteni, mi jó neki, vagy a gyerekének. Vannak kissé "furcsa" fellépések (lásd: légkalapács a Kossuth Lajos utcában), vannak fejetlenségek (lásd: augusztus 20-a), vannak plusz kiadások (lásd: erdélyi táncosok fogadása), s még sorolhatnám, de én azt is látom, hogy leánykánk örül, mosolyog a színpadon, szinte a föld felett jár 10 centivel, s ilyenkor elfelejtünk minden gondot, s csak az örömmel, a sikerrel törődünk. Szerintem a boldog mosolyokért érdemes csinálni, s azért, mert Barátokat, társakat lehet szerezni, új helyeket lehet megismerni, s olyan élményekkel gazdagodhatnak ezek a gyermekek, amik legtöbbünk életéből ebben a korban kimaradtak. Megmondom őszintén, nem érdekelnek a piszkálódások, a sértődésk, senkin sem akarok átgázolni, de mindent megteszek azért (a tisztesség határain belül), hogy Julcsi, s mindenki jól érezze magát.

Szülői találkozások

Ma újra táncos próba volt. Remélem, ez nem válik rendszerré, de ismét nem tudtam ott lenni, mert szülői értekezletre kellett menni. Ugyanis SZMK tag vagyok, s el kellett mondani néhány dolgot az osztálypénzzel kapcsolatban, plusz készítettem egy műsort október 6. emlékezetére, melyet Julcsiék osztálya (ill. néhány tagja) fog majd előadni az iskolarádió segítségével. (S most mutattam meg a tanító néniének.)
A suliban kellőképpen gyagyák a gyerekek, tegnap lépett be hozzánk egy testnevelő tanár, de ma délben már el is távozott, miután 5-6 tanítványom összeverekedett az óráján. (S hogy ezen kívül még mi történt, ki tudja.) Ez van, szívunk, ma 11 emberből már éppen jelen voltunk öten néhány órán keresztül, s még nagyon messze van június 15-e.

Pech

Így jár az ember, ha nagyon készül valamire. A mostani hétvégén lett volna egy (vélhetően) klassz találkozónk volt gimnáziumi osztálytársaimmal a Szelidi-tó partján. De: 1. Ahol Julcsi aludt volna, eltörte a vendéglátó kislány a kezét, s mára a testvére is megbetegedett. 2. Váratlan "fellépés" akadt az Amk-ban. 3. Szegény Kata nem érzi magát valami fényességesen. 4. Szombatra szülinapi zsúrra volt meghívása leányunknak Halásztelekre. Szóval, most így jött össze, de remélem, nélkülem is jól szórakoztak a többiek. Sajnálom, bár a péntek este sem volt túl rossz, s összegészében nem éreztem magam túl rossszul. (Csak ne kellett volna ma dolgozni menni...)

Barátság...

Ma felhívott egyik legjobb barátom, kivel együtt töltöttünk már 7 alkalommal 10-10 napot családostul Balatonkenesén, illetve ugyanabban az albérletben laktunk több éven át. Olyan jó beszélni azokkal, akik közel állnak hozzánk (ez abszolút igaz családom tagjaira), mert van néhány olyan ember, akivel ezer éve nem találkoztam, de ha véletlenül összefutunk valamilyen formában, az olyan, mintha előző nap váltunk volna el egymástól. Ez jó, s úgy gondolom,, hogy a világot, s a benne élő embereket a barátság viszi előre. (Nem mellékesen, most Zorántól hallgatjuk a "Vasárnap délután" című zeneszámot, s leánykánk már egy jót görkorizott Vikivel...-természetesen vasárnap délután)

A "zember"...

Az ember néha elgondolkodik azon, milyen jó dolog is az egymás közötti kommunikáció, s az információszerzésnek (és továbbításnak) a lényegesen gyorsabb és könnyebb formája. Már jártatok nálunk, így láthattátok, mennyi könyv van lakásunkban. Pár éve, mikor az internet még eléggé gyerekcipőben járt, mondta egyik legkedvesebb unokatestvérem, hogy a könyvek lassan elavulnak, s átveszi a helyüket az elektronikus információszerzés. Én azóta is ragaszkodom a nyomtatott papírlapokhoz, bár egyre inkább elismerem az ő igazságát, hisz mostanában már többször keresgélek a világhálón. (Bár egy legyet most is könnyebb lecsapni egy újságpapírral, mint egy monitorral...)
A fenti gondolatok abból az apropóból jutottak eszembe, hogy csatlakozom Csingilingihez, miszerint nagyon klassz volt a tegnapi este, köszönet érte Móni néninek a meghívásért (s a kiszolgálásért), Tamás bácsinak a zenékért, Brigi néninek a kis mézesért, s a Sorsnak, hogy ilyen klassz barátokkal lehetünk együtt.

"Minden jó, ha a vége jó"

Tegnap nagyon rossz napom volt. Egy kedves szülő elküldött melegebb éghajlatokra, mert stresszes munkája közben mertem zavarni a héten már másodszor olyan apróságokkal, hogy gyemeke nem jár iskolába inkább csavarog, cigizik az iskola vécéjében, verekszik, fenyegeti a többi gyereket, stb. Másik tanítványomnak hazafelé menet betörték a fejét, hárman támadtak rá (nem az idén nyáron barnultak le). A gyerek visszaszaladt a suliba vérző fejjel. Mentő, szülő, rendőrség, pánik, hisztéria, nem sorolom tovább. Szerencsére a délután sokkal kellemesebben telt el. Gyermekem újabb fellépés élményével gazdagodott. Találkozott a barátaival, ami nagyon fontos számára, hiszen sajnos "egyke". Számomra is fontosak ezek a találkozások, hiszen mi szülők is jobban megismerjük egymást. Az esti spontán buli (köszönet Csepelkééknek) végképp elűzte a rossz hangulatomat. Ezért üzenem mindenkinek (Betondnak is): rossz hangulat, depresszió ellen legjobb orvosság a barátok. S a pénz sajnos nem boldogít. (Bár jó, ha van...)

Csingilingi

Szeretem a focit...

Bocs', a címet plagizáltam Gálvölgyi Jánostól (lásd: Vasárnapi Hírek), így -miközben Laci bácsi egy utolsó heroikus küzdelemben gyönyörűen eltüntette a járólapok közötti hézagokat (keresd a "fugázás" címszónál a szakmai lexikonokban & Antymixnél)- ma ismét megkezdődött a sulinkban a tavaly tavasszal oly nagy sikert aratott (a résztvevők családtagjai körében nem végeztünk felmérést...) nevelőtestületi focizás a tornatermünkben. Igaz, ma is sikerült győznünk (ez azért nem mindig van így), de abszolúte nem az eredmény a fontos, hanem a jó hangulat. Aztán este leültem (kb. fél órát együtt Julcsival) megnézni a válogatott csapat mérkőzését Bosznia-Hercegovina ellen, s igen kellemes meglepetést szereztek a jó játékukkal, s az eredménnyel (3:1 ide). A "gyengébbek" kedvéért, szombaton símán elvertek minket a Norvégok 4:1-re. Sajnos, Kata erősen legyöngült (torokfájás, köhögés, rekedtség, láz közeli állapot), így ő elég hamar pihenőre tért. (Nem mellékesen -hipochonderek figyelem- a sulinkban igen sokan küzdenek hasonló tünetekkel.)

Egy kis dicsekvés...

A mai nap folyamán egy kissé túlóráztam a munkahelyemen. (Köszönet a türelemért és megértésért a családomnak!) A fenntartónk (Fővárosi Önkormányzat Gyermekvédelmi Ügyosztály) csapatával játszottunk egy focimeccset. Az eredmény 10:1 ide, de az összes gólt mi lőttük, mivel kb. 3 méterről egy bődületes, lefordulásból lőtt gólt ragasztott a hálómba egyik csapattársam. Szerencsére, valószínűleg nem ezen az egy órai játékon fog múlni a támogatásunk, mert tavasszal először mi, majd ők győztek, s a barátság továbbra is töretlen.

Tanévkezdés nehézségei!

Hát lehet csodálkozni, hogy Macskusz Kandurkának nincs ideje naplót írni.

Csingilingi

Az ember itt ül a monitor (plusz egyéb járulékos dolgok) előtt, s azon gondolkodik, hogy mivégre vagyunk is ezen a világon. Nagyon jó dolog ez az internet, nagyon jó dolog, hogy az egyes ember meg tudja mutatni magát mások előtt. Most ragadom meg az alkalmat, hogy mindenkitől bocsánatot kérjek. Azért, mert még nem igazán "álltam rá" a világhálós naplóírásra. Tudom, néha nem úgy tűnik, de nagyon szeretek lustálkodni. Ebből, s egyéb dolgokból fakadóan nekem nem lételemem a számítógép, s a vele való foglalkozás. (Ezzel most nem akartam megbántani senkit, csak én egyszerűen ilyen vagyok...) Ezért fordul elő oly gyakran, hogy nem reagálok egy-egy eseményre. Bocs. Mindig élvezettel olvasok Rólatok, s egy halvány igéretet teszek: Sokkal aktívabb leszek az elkövetkezendő időkben.

Tájékozódok...

Szóval, tájékozódok, mint kezdő k...a a Balatonnál. Tamás bácsinak hála, talán sikerül egy kissé aktívabban is részt vennem ebben az internetes naplóírásban. Valószínűleg, bennem is van egyfajta exhibicionizmus, mert különben nem írnék "véleményeket" (törekedjünk a magyar kifejezésekre~ lásd "Betong" utalását Grétsy Lászlóra) a személyes feljegyzéseitekre. De nem csüggedek (Ti sem tegyétek!), igyexem hasznos tagja lenni a "Mézes Csoport"-nak.