Szomorú vagyok

Néha belegondolok, hogy hová is jutott ez a világ. Elszomorít, amikor a TV-ben mindenféle (nem csak természeti) katasztrófákat látok. Elszomorít, amikor értelmesenek tűnő emberek "butaságokat" mondanak és tesznek. Elszomorít, amikor nap, mint nap találkozom az utcán közlekedve az emberi primitívséggel. S még sorolhatnám sokáig. De nem teszem... Nem teszem, mert mindig arra gondolok, hogy mennyi szépség is található ebben a kis világban, ebben a kis országban, ebben a kis városban, ebben a kis... A suliban szoktam mondani az egymással veszekedő gyerekeknek: "Neked is, neki is annyi baja van, annyi pofont kapott már az élettől, akkor miért nem lehet egy kicsit békén hagyni a másikat?" Van, amikor hatnak, van, amikor nem ezek a szavak. Én azért továbbra is optimista vagyok, s bízom benne, hogy mindenhol a józan ész fog majd "győzedelmeskedni".