Van Zoránnak egy gyönyörű zeneszáma, mely a "Húsz év múlva" címet viseli. A hét végén egy kicsit elgondolkodtam azon, hogy mi is történt tíz évvel ezelőtt, s megpróbáltam belegondolni, hogy kb. mi is lesz majd tíz év múlva. A lányunk 20 éves lesz (mi egy kicsit több...), remélem, sok jó barátja lesz, rengeteg kellemes élménnyel lesz gazdagabb, s talán már körvonalazódik benne, mit is szeretne csinálni a későbbiekben. (S még hosszan sorolhatnám a reményeimet, de talán butaság lenne.) Arról, hogy én hogy fogok kinézni majd' ötvenévesen, most nem értekeznék, bízom benne, sok öröm és boldogság lesz akkor is a Földön.
Ilyenkor eszembe jutnak az olyan alapkőletételek, amikor elrejtenek egy üzenetet a jövőnek, s mindenki megfogalmazza a kívánságait. Nem tudom, hogy ez jó-e, bár ha nem túlzottak az óhajok, nem érheti túl nagy csalódás az embert...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Javaslom, hogy dugjunk el egy kovet, alatta a kivansagainkat, es 50 ev mulva nezzuk meg. Akkor pont annyi idos leszek ami epp eleg. A multon toprengeni nem tul szerencses, nehogy bele ragadjon az ember. A jovon abrandozni megint nem tul jo, mi van, ha a terveink nem ugy alakulnak? Inkabb a jelent kellene ugy elni, hogy abbol a leheto legjobbat hozzuk ki, nem csak magunk, de a szeretteink, barataink szamara is.
Valami elhivatottsag kellene...
"Carpe Diem!"-ez jutott eszembe, soraid olvasván. Egyet is értek vele, s nem is. Úgy érzem, ahogy telnek az évek, egyre kevesebb lehetőség van ennek megélésére. Ez lehet jó érzés is, s kényelmetlenség is. Azt hiszem, egy idő után mindannyian megnyugvásra, s jövőbe tekintésre vágyunk. (S ez nem tévesztendő össze az ifjúkori hevülettel...)
Megjegyzés küldése