Negatív vagyok?

Pont ma mondtam Kedves Nejemnek, hogy meguntam, hogy másokat győzzek meg olyanról, ami számomra evidens, más számára talán nem... Nem fogok írni (beszélni, stb.) többet arról, hogy milyen jó a tánc, mennyi pozitívumot ad a benne lévőknek, milyen klassz közösségformáló ereje van, s még sorolhatnám. Felnőtt, értelmes emberek vagyunk (vagy legalábbis, azt hiszem), mindenki el tudja dönteni, mi jó neki, vagy a gyerekének. Vannak kissé "furcsa" fellépések (lásd: légkalapács a Kossuth Lajos utcában), vannak fejetlenségek (lásd: augusztus 20-a), vannak plusz kiadások (lásd: erdélyi táncosok fogadása), s még sorolhatnám, de én azt is látom, hogy leánykánk örül, mosolyog a színpadon, szinte a föld felett jár 10 centivel, s ilyenkor elfelejtünk minden gondot, s csak az örömmel, a sikerrel törődünk. Szerintem a boldog mosolyokért érdemes csinálni, s azért, mert Barátokat, társakat lehet szerezni, új helyeket lehet megismerni, s olyan élményekkel gazdagodhatnak ezek a gyermekek, amik legtöbbünk életéből ebben a korban kimaradtak. Megmondom őszintén, nem érdekelnek a piszkálódások, a sértődésk, senkin sem akarok átgázolni, de mindent megteszek azért (a tisztesség határain belül), hogy Julcsi, s mindenki jól érezze magát.