

"Minden jó, ha a vége jó"
Tegnap nagyon rossz napom volt. Egy kedves szülő elküldött melegebb éghajlatokra, mert stresszes munkája közben mertem zavarni a héten már másodszor olyan apróságokkal, hogy gyemeke nem jár iskolába inkább csavarog, cigizik az iskola vécéjében, verekszik, fenyegeti a többi gyereket, stb. Másik tanítványomnak hazafelé menet betörték a fejét, hárman támadtak rá (nem az idén nyáron barnultak le). A gyerek visszaszaladt a suliba vérző fejjel. Mentő, szülő, rendőrség, pánik, hisztéria, nem sorolom tovább. Szerencsére a délután sokkal kellemesebben telt el. Gyermekem újabb fellépés élményével gazdagodott. Találkozott a barátaival, ami nagyon fontos számára, hiszen sajnos "egyke". Számomra is fontosak ezek a találkozások, hiszen mi szülők is jobban megismerjük egymást. Az esti spontán buli (köszönet Csepelkééknek) végképp elűzte a rossz hangulatomat. Ezért üzenem mindenkinek (Betondnak is): rossz hangulat, depresszió ellen legjobb orvosság a barátok. S a pénz sajnos nem boldogít. (Bár jó, ha van...)
Csingilingi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése