Barátság...

Ma felhívott egyik legjobb barátom, kivel együtt töltöttünk már 7 alkalommal 10-10 napot családostul Balatonkenesén, illetve ugyanabban az albérletben laktunk több éven át. Olyan jó beszélni azokkal, akik közel állnak hozzánk (ez abszolút igaz családom tagjaira), mert van néhány olyan ember, akivel ezer éve nem találkoztam, de ha véletlenül összefutunk valamilyen formában, az olyan, mintha előző nap váltunk volna el egymástól. Ez jó, s úgy gondolom,, hogy a világot, s a benne élő embereket a barátság viszi előre. (Nem mellékesen, most Zorántól hallgatjuk a "Vasárnap délután" című zeneszámot, s leánykánk már egy jót görkorizott Vikivel...-természetesen vasárnap délután)