Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem még egy csöppet sincs ünnepi hangulatom. Sokat járok a városban, látom a feldíszített ablakokat, a különböző helyeken elhelyezett karácsonyi vásárokat, a fenyőfákat, de akkor sem. Lehet, hogy bennem van a hiba, lehet, hogy csak a havat hiányolom, de az is lehet, hogy egy kissé elfáradtam a mindennapos küzdelemben, s sok-sok nyugalomra lenne szükségem. Persze, az ajándékokon én is töprengek (szerencsére, ezt nem érzem kényszernek), tervezgetek téli szüneti szolíd elfoglaltságokat, kezdem írni a képeslapokat, etc., etc. De akkor is...
Bocs', ha kissé szomorkás vagyok, remélem, ez az állapot változni fog.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
javul majd a kedved
:-)
Nem vagy egyedul. Annyit rohanunk, vasarlas, fadiszites, ev vegi munka zaras, tancfellepes, piknik, hogy a vegere elfaradunk, es csak akkor van idonk vegre kifujni magunkat, amikor egyutt kellene lenni es orulni kellene egymasnak. Aztan meg kiderulhet, hogy elfogyott a krumpli, vagy elfelejtettunk 3 napra kenyeret, tejet venni. De az unnep unnep, ki hogy eli meg. Nem feltelek, mert tudom, hogy nalatok meghitt lesz, csaladi korben.
Kedves "Betond"!
Nagyon szépen köszönöm az utolsó mondatot, s "Csepelke"-nek is a sok biztatást, s a támogatást.
Megjegyzés küldése