Ott álltunk (sétáltunk) a fák előtt (között), s eszembe jutott, milyen szépek is a fenyők a havas domboldalakon, a hegyekben, a síkságokon. Aztán az is, milyen furcsa látni a csemetekerteket, s azt olvasni, a fákat direkt a karácsonyi kivágásra termesztik.
Ettől függetlenül, minden évben veszünk fát -egyet Julcsinak, egyet "nekünk"- (a családban senki sem rajong a műfenyőért), s nem foglalkozunk azzal, mennyi oxigént lehetett volna termelni...
(Viszont még január 6. után is sok-sok nappal ott pompázik a lakásban a díszes ünnepi fenyő, s érződik a kellemes illat.)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése