Megemlékezés

Pénteken 11.30-kor egy nagy kő gördült le a vállamról. Kb. ekkor fejeződött be az iskolai műsor, melyet tanítványaim (3. osztály) adtak elő, s mely az 50 évvel ezelőtt történt eseményeket dolgozta fel. Sok munkám volt benne (nagy-nagy köszönet Tamás bácsinak is!), de jó volt látni, hogy a közönség egy hang nélkül ülte végig az előadást, s jó volt hallani az őszinte tapsokat, melyet gyermekeim kaptak. (Egyébként a sors iróniája, hogy egyetlen egy általam "rendezett" iskolai megemlékezést sem vettek fel videóra, így csak az emlékekben élnek tovább ezek a produkciók...) C'est a la Vie!