Megkezdődött...

Megkezdődött az őszi szünet, ismét lehet utálni a pedagógusokat. (Akik csak "állandóan lógatják a lábukat"!) Lelke legyen rajta annak, aki ilyet gondol. Épp ma délelőtt mondtam kis családomnak, milyen furcsa, hogy sietség nélkül ülünk le házi feladatot írni, de nem szeretnénk az utolsó napra hagyni a dolgokat.
A jövő héten mi is elutazunk, bár -reményeim szerint- addig még jelentkezem.

Kár...

A múltkor megfogadtam, hogy nem nagyon foglalkozom ezen a fórumon a focival. Bocs', most mégis ezt teszem. Kb. 10 perce olvastam, hogy lemondott Bozsik Péter (labdarúgó) szövetségi kapitány. Sajnálom, mert egy igen tisztességes embernek tartottam, akiben bízott az ember. Így sikerült. Sajnos, nagyon sokan vannak ebben az országban, akik nem vonják le a megfelelő konzekvenciákat, s ugyanúgy ülnek a helyükön kudarc, gyenge munka esetén is, mint régebben. Ez nagyon bánt, de nem akarok tetszelegni a "szuper lovag" szerepében. Csak zavarnak bizonyos dolgok...
Bocs', hogy egy kicsit keserű vagyok, de az utóbbi napok nem túl sok örömre adtak okot (pláne a következményeik).

10 év múlva...

Van Zoránnak egy gyönyörű zeneszáma, mely a "Húsz év múlva" címet viseli. A hét végén egy kicsit elgondolkodtam azon, hogy mi is történt tíz évvel ezelőtt, s megpróbáltam belegondolni, hogy kb. mi is lesz majd tíz év múlva. A lányunk 20 éves lesz (mi egy kicsit több...), remélem, sok jó barátja lesz, rengeteg kellemes élménnyel lesz gazdagabb, s talán már körvonalazódik benne, mit is szeretne csinálni a későbbiekben. (S még hosszan sorolhatnám a reményeimet, de talán butaság lenne.) Arról, hogy én hogy fogok kinézni majd' ötvenévesen, most nem értekeznék, bízom benne, sok öröm és boldogság lesz akkor is a Földön.
Ilyenkor eszembe jutnak az olyan alapkőletételek, amikor elrejtenek egy üzenetet a jövőnek, s mindenki megfogalmazza a kívánságait. Nem tudom, hogy ez jó-e, bár ha nem túlzottak az óhajok, nem érheti túl nagy csalódás az embert...

Szomorú vagyok

Néha belegondolok, hogy hová is jutott ez a világ. Elszomorít, amikor a TV-ben mindenféle (nem csak természeti) katasztrófákat látok. Elszomorít, amikor értelmesenek tűnő emberek "butaságokat" mondanak és tesznek. Elszomorít, amikor nap, mint nap találkozom az utcán közlekedve az emberi primitívséggel. S még sorolhatnám sokáig. De nem teszem... Nem teszem, mert mindig arra gondolok, hogy mennyi szépség is található ebben a kis világban, ebben a kis országban, ebben a kis városban, ebben a kis... A suliban szoktam mondani az egymással veszekedő gyerekeknek: "Neked is, neki is annyi baja van, annyi pofont kapott már az élettől, akkor miért nem lehet egy kicsit békén hagyni a másikat?" Van, amikor hatnak, van, amikor nem ezek a szavak. Én azért továbbra is optimista vagyok, s bízom benne, hogy mindenhol a józan ész fog majd "győzedelmeskedni".

Megemlékezés

Pénteken 11.30-kor egy nagy kő gördült le a vállamról. Kb. ekkor fejeződött be az iskolai műsor, melyet tanítványaim (3. osztály) adtak elő, s mely az 50 évvel ezelőtt történt eseményeket dolgozta fel. Sok munkám volt benne (nagy-nagy köszönet Tamás bácsinak is!), de jó volt látni, hogy a közönség egy hang nélkül ülte végig az előadást, s jó volt hallani az őszinte tapsokat, melyet gyermekeim kaptak. (Egyébként a sors iróniája, hogy egyetlen egy általam "rendezett" iskolai megemlékezést sem vettek fel videóra, így csak az emlékekben élnek tovább ezek a produkciók...) C'est a la Vie!

Születésnap

Ennek a hétnek az utolsó napjai Julcsi lányunk szülinapjának ünneplésével telnek. Pénteken "babazsúr", szombaton apósomékkal és sógornőmékkel közös köszöntés (+Gyöngyi névnap), vasárnap megérkeztek édesapámék is (Haj, de régen találkoztunk már...), hétfőn pedig újabb buli az osztálytársakkal, bár ekkor már csak meghívottként leszünk jelen.
Itt szeretném megragadni az alkalmat az alábbiak elmondására: Kedves Botond! Nem azért nem hívtuk meg gyermekeidet a hétvégi összejövetelre, mert haragszunk Rátok. Julcsi azt mondta, hogy "V." fiad egy kissé ... viselkedik vele a táncpróbákon, Marci pedig már nincs a közelében, így az elkészült meghívókat nem adta át. Sokat beszélgettünk erről, de úgy érzem, elég nagy már ahhoz, hogy tudja, mit miért tesz. Remélem, nincs harag, s a továbbiakban is jó barátok maradunk!

Születésnap

Ennek a hétnek az utolsó napjai Julcsi lányunk szülinapjának ünneplésével telnek. Pénteken "babazsúr", szombaton apósomékkal és sógornőmékkel közös köszöntés (+Gyöngyi névnap), vasárnap megérkeztek édesapámék is (Haj, de régen találkoztunk már...), hétfőn pedig újabb buli az osztálytársakkal, bár ekkor már csak meghívottként leszünk jelen.
Itt szeretném megragadni az alkalmat az alábbiak elmondására: Kedves Botond! Nem azért nem hívtuk meg gyermekeidet a hétvégi összejövetelre, mert haragszunk Rátok. Julcsi azt mondta, hogy "V." fiad egy kissé ... viselkedik vele a táncpróbákon, Marci pedig már nincs a közelében, így az elkészült meghívókat nem adta át. okat beszélgettünk erről, de úgy érzem, elég nagy már ahhoz, hogy tudja, mit miért tesz. Remélem, nincs harag, s a továbbiakban is jó barátok maradunk!

JÚLIA

A világon már oly sokszor leírták ezt a nevet. Különböző emberek, különböző helyzetekben, különböző alkalmakkor. De ők nem tudhatták, hogy számunkra a leggyönyörűbb a címben látható öt betű. Tíz évvel (+1 nappal) ezelőtt még nem tudtam, milyen csodálatos dolog apának lenni, s milyen csodálatos nő az, aki gyermekem anyja. Azóta már tudom, s bármilyen nehézségem is támad, mindig rájuk gondolok, s ez segít legyőzni minden akadályt. BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT JULCSI! (S köszönöm Neked, Kata ezt a csodát, amit azóta is átélek...)

Változnak a ...

Nem csak az évszakok... Nemrég írtam arról, hogy készülünk a suliban az '56-os műsorra, s én vagyok ennek a felelőse. Nos, a legutóbbi időkig nagyon nem szerettem ezt a történelmi eseményt. Senkit sem szeretnék megsérteni, s minden tiszteletem a becsületes embereké, de mindig utáltam, amikor a visszaemlékezésekből az derül ki, hogy pl. több ezren harcoltak a Corvin-közben. Ne értsetek félre, egy cseppet sem akarok politizálni!
Aztán, ahogy egyre mélyebbre ásom magam az eseményekbe,egy picit módosul a véleményem. Még most is nagyon sok mindent néminemű szkepticizmussal figyelek, de kicsit másként gondolkodom már az akkori eseményekkel kapcsolatban. Talán nem baj...
Gyönyörű az ősz, csodálatos színekben pompázik a természet, de sajnos, ezt igen kevesen veszik észre. Egyre több, egyre mogorvább utastárssal találkozom reggel (és délután), morcosak, veszekedősek egymással. Ne legyünk ilyenek!

Továbbképzés

Tegnap szakmai továbbképzésen vettem részt. A témája: Fogalmazástanítás az alsó tagozatban. Az ember eléggé ellustul egy idő után, s ilyen alkalmakkor jön rá, hogy mennyi újat tanulhat még. Elhangzott több előadás is, jók és kevésbé jók is, de összegészében remekül éreztem magam.
Most pedig újra vasárnap van (túl néhány korrekciós terv megírásán), s kezdődik egy új hét. De ahogy"Antimyx"-nél is megtalálható: Örüljünk az ősz színeinek, s kellemes hangulatának!

Továbbképzés

Tegnap szakmai továbbképzésen vettem részt. A témája: Fogalmazástanítás az alsó tagozatban. Az ember eléggé ellustul egy idő után, s ilyen alkalmakkor jön rá, hogy mennyi újat tanulhat még. Elhangzott töb előadás is, jók és kevésbé jók is, de összegészében remekül éreztem magam.
Most pedig újra vasárnap van (túl néhány korrekciós terv megírásán), s kezdődik egy új hét. De ahogy"Antimyx"-nél is megtalálható: Örüljünk az ősz színeinek, s kellemes hangulatának!

Kell egy szó...

Ma egy nagyon klasszat beszélgettem egyik igen jó barátommal a suliban, mert ne csak dolgozni járjon be az ember. Olyan jó lenne többször is részesei lenni ilyen (1/4, 1/2, 3/4, stb.) óráknak, s megállni (és leülni) egy kicsit. S legalább az ember sem csak állandó robotnak és küzdésnek érzi azt a sok-sok órát,melyet benn tölt. (Tamás bácsi észrevétele egyébként teljesen jogos volt, néha tényleg nincs megállás, s nem csoda, ha kissé fáradtnak érzem magam, de -gondolom- ez másutt sincs másként.)
Még jó, hogy rendszeresen vannak néptáncos próbák, ahol jól érzi magát az ember (s nem utolsó sorban a gyermeke). Jó ez a kis csapat, kár hogy nehéz szervezni kicsit hosszabb programokat. (De biztató, hogy már csak 8 és fél hónap van a nyárig!)
Azért egy kis "vígasztaló": Holnap péntek 13.

Szeretem a focit?

Talán mégsem... Most kapcsoltam ki a tévét, melyben épp véget ért a legújabb szégyene a magyar labdarúgásnak. Attól a Máltától kaptunk ki 2:1-re, amelyik 22 (!) éve nem tudott győzni tétmeccsen. Bocs', hogy sokat írok a fociról, de ez most nagyon felbosszantott. (Pláne úgy, hogy házgyűlés volt a sulinkban, s sikerült este 1/2 8-kor hazaérnem.)
A család már alszik (Kata holnap megy kétnapos tantestületi kirándulásra Szegedre), én pedig nekilátok az október 23-i műsor elkészítésének...

Arany

Még a múlt csütörtökön nyertünk egy aranyérmet fociban, s mellé a "Kossuth kupát" is. Történt, hogy szerveztek egy nevelőotthonok közti "egymásnak feszülést", s a Béke gyermekotthont a döntőben legyőztük 6:1-re. (Természetesen, a gólt én kaptam..., bár nem is volt más kapus nálunk.) Nagyon örültünk, utoljára ezt a bravúrt Julcsi születésekor sikerült végrehajtanunk. (Azóta viszont nem volt ilyen rendezvény...) Az érem itthon, a serleg a suliban. Folyt. köv. tavasszal!

Lassan talán 2.

Szóval, lassan talán már fellélegezhet családunk, s végre befejezhetjük a lakás felújítását. Már kellőképppen unja mindenki a festést, takarítást, széjjelséget, (s Tamás bácsiéknak is szükségük lenne a létrájukra). Nem is lenne az egésszel semmi baj, ha közben nem kellene nap, mint nap bejárni dolgozni, s megfelelni mindenféle elvárásoknak. Bár erre lehetne azt is mondani, hogy örüljünk, hogy van hova menni.
A múltkoriban beszélgettünk éppen arról, hogy minél hosszabb ideje van az ember egy munkahelyen, annál több fiatal van körülötte, s egyre inkább a "nagy" öregek közé tartozik. November 3-án lesz 14 éve, hogy beléptem a "Kossuth"-ba, de nem tudni, hogy a következő 14-et is ott töltöm-e? (Lottót kell venni!) Jól érzem itt magam, de nálunk sem mindig kerek a sajt, s nem tudhatjuk, mit hoz a holnap. (Bár -gondolom-ez másutt sincs nagyon másként.) Az azért jó, hogy Julcsi ma ismét egy 99%-os matek dolgozattal állított haza, s ilyenkor az ember elfelejti minden gondját-baját.

Lassan talán

Még mindig...

Nos, még mindig szeretem a focit. Teszem ezt annak ellenére, hogy szombaton ismét kikapott a válogatott. Tegnap kezdtem el Eszterházy Péter könyvét olvasni (Utazás a tizenhatos mélyére), s jóleső borzongással merülök el a régmúlt idők emlékeibe, amikor még oda rúgták a labdát, ahova akarták. (Lásd 6:3 és a többi...)

7vége

A múlt hét vége egy kissé mozgalmasra sikeredett. Péntek este két igen illusztris vendége volt éjszakára szerény hajlékunknak Sz. Viktória (Viki, Csirke, Cicus, "Büdös kölök", stb.) és Sz. Krisztián (Krisz, "Édes Fiam", stb.) személyében. Leánykánk nagyon boldog volt, s még lemondott a másnapi szüretelésről is, mely Adonyban, egyik legkedvesebb barátomnál, Janinál zajlott.
Aztán szombat este Julcsi (Cirmike, Csirkusz, "a Kis Dög", stb.) vendégeskedett a szomszédban, majd vasárnap jött a választás... Szegény családom ismét 1/3-al csökkent, mert már reggel 1/6-kor eljöttem itthonról, s napközben is csak kétszer tudtunk találkozni. Ez van, ha már elvállaltam, akkor ezzel jár, ha az ember egy szavazatszámláló bizottság elnöke...
Megmondom őszintén, hogy a nap folyamán igen sokszor gondoltam arra, milyen jó is lehetne kirándulni ezen a szép őszi napon (Talán még lesz rá mód és alkalom.) ahelyett, hogy egy osztályteremben ülök , s várom, mikor lesz már este hét óra...

Verssor...

Valamelyik este az egyik TV-csatornán megnéztem egy műsort, melynek címe a "Verssor az utcazajban" volt. Nem tudom, láttatok-e már belőle, itt általában egy-egy fiatal költő (pl. Karafiáth Orsolya) egy-egy művét mutatják be, igen színvonalasan. Szóval, a legutóbb Varró Dániel kellemesen könnyed, humorosan komoly költeményét hallgathatta neg az éppen harmadik fröccsét kortyolgató átlagpolgár, s mondhatom, nagyon klassz élményben volt részem. (Én eddig csak a "Túl a Maszat-hegyen" c. kötetét ismertem, de most felmerült bennem, hogy újra elolvasom...)
S hogy miért írtam ezt most le? A vers címe (ha jól emlékszem) "Szerelem" volt, s jó érzés, hogy majd' 14 éve ismerem Katát, de most is szerelmes vagyok belé, s csodálatos Vele lenni.

Jogos...

Jogos volt Laci bá' "kritikája", miszerint mostanában nem nagyon jelentkeztem. Lehetne hivatkozni sok mindenre, de nem teszem, inkább megosztom néhány gondolatomat Veletek.
Én is jártam a Kossuth-téren pénteken, bár éppen a Honvéd utcából, a Kódex könyváruházból tartottam hazafelé. Láttam sok mindent, gondoltam sok mindent, tapasztaltam sok mindent, hallottam sok mindent, aztán szép csendesen hazajöttem a családomhoz.
A vasárnapi szavazáskor az asztal "túlsó oldalán" ültem, de bruttó 15.000-ért. (Ennyit a köztisztviselők megbecsüléséről...lásd csepelke blogját!) A benyomások vegyesek voltak, de nagy pozitívum, hogy hajnali negyed egy után öt perccel már a család kedvenc foteljében ültem, kezemben egy pohár borral. (S azokban a percekben marhára nem érdekelt, hogy ki kapott több szavazatot.)