Hibajavítás

Bocs! Az előző levelemben természetesen sértődésk helyett sértődéseket akartam írni, de minden gondolatomat ugyanúgy vállalom most is, mint akkor. Apropó, nem lehetne valamilyen úton-módon bővíteni ezt a "naplóíró" kört? Én nem nagyon értek hozzá, de szerencsére vannak nálam sokkalta okosabb emberek is körünkben, akik esetleg tudnak valamit tenni ennek érdekében...

Negatív vagyok?

Pont ma mondtam Kedves Nejemnek, hogy meguntam, hogy másokat győzzek meg olyanról, ami számomra evidens, más számára talán nem... Nem fogok írni (beszélni, stb.) többet arról, hogy milyen jó a tánc, mennyi pozitívumot ad a benne lévőknek, milyen klassz közösségformáló ereje van, s még sorolhatnám. Felnőtt, értelmes emberek vagyunk (vagy legalábbis, azt hiszem), mindenki el tudja dönteni, mi jó neki, vagy a gyerekének. Vannak kissé "furcsa" fellépések (lásd: légkalapács a Kossuth Lajos utcában), vannak fejetlenségek (lásd: augusztus 20-a), vannak plusz kiadások (lásd: erdélyi táncosok fogadása), s még sorolhatnám, de én azt is látom, hogy leánykánk örül, mosolyog a színpadon, szinte a föld felett jár 10 centivel, s ilyenkor elfelejtünk minden gondot, s csak az örömmel, a sikerrel törődünk. Szerintem a boldog mosolyokért érdemes csinálni, s azért, mert Barátokat, társakat lehet szerezni, új helyeket lehet megismerni, s olyan élményekkel gazdagodhatnak ezek a gyermekek, amik legtöbbünk életéből ebben a korban kimaradtak. Megmondom őszintén, nem érdekelnek a piszkálódások, a sértődésk, senkin sem akarok átgázolni, de mindent megteszek azért (a tisztesség határain belül), hogy Julcsi, s mindenki jól érezze magát.

Szülői találkozások

Ma újra táncos próba volt. Remélem, ez nem válik rendszerré, de ismét nem tudtam ott lenni, mert szülői értekezletre kellett menni. Ugyanis SZMK tag vagyok, s el kellett mondani néhány dolgot az osztálypénzzel kapcsolatban, plusz készítettem egy műsort október 6. emlékezetére, melyet Julcsiék osztálya (ill. néhány tagja) fog majd előadni az iskolarádió segítségével. (S most mutattam meg a tanító néniének.)
A suliban kellőképpen gyagyák a gyerekek, tegnap lépett be hozzánk egy testnevelő tanár, de ma délben már el is távozott, miután 5-6 tanítványom összeverekedett az óráján. (S hogy ezen kívül még mi történt, ki tudja.) Ez van, szívunk, ma 11 emberből már éppen jelen voltunk öten néhány órán keresztül, s még nagyon messze van június 15-e.

Pech

Így jár az ember, ha nagyon készül valamire. A mostani hétvégén lett volna egy (vélhetően) klassz találkozónk volt gimnáziumi osztálytársaimmal a Szelidi-tó partján. De: 1. Ahol Julcsi aludt volna, eltörte a vendéglátó kislány a kezét, s mára a testvére is megbetegedett. 2. Váratlan "fellépés" akadt az Amk-ban. 3. Szegény Kata nem érzi magát valami fényességesen. 4. Szombatra szülinapi zsúrra volt meghívása leányunknak Halásztelekre. Szóval, most így jött össze, de remélem, nélkülem is jól szórakoztak a többiek. Sajnálom, bár a péntek este sem volt túl rossz, s összegészében nem éreztem magam túl rossszul. (Csak ne kellett volna ma dolgozni menni...)

Barátság...

Ma felhívott egyik legjobb barátom, kivel együtt töltöttünk már 7 alkalommal 10-10 napot családostul Balatonkenesén, illetve ugyanabban az albérletben laktunk több éven át. Olyan jó beszélni azokkal, akik közel állnak hozzánk (ez abszolút igaz családom tagjaira), mert van néhány olyan ember, akivel ezer éve nem találkoztam, de ha véletlenül összefutunk valamilyen formában, az olyan, mintha előző nap váltunk volna el egymástól. Ez jó, s úgy gondolom,, hogy a világot, s a benne élő embereket a barátság viszi előre. (Nem mellékesen, most Zorántól hallgatjuk a "Vasárnap délután" című zeneszámot, s leánykánk már egy jót görkorizott Vikivel...-természetesen vasárnap délután)

A "zember"...

Az ember néha elgondolkodik azon, milyen jó dolog is az egymás közötti kommunikáció, s az információszerzésnek (és továbbításnak) a lényegesen gyorsabb és könnyebb formája. Már jártatok nálunk, így láthattátok, mennyi könyv van lakásunkban. Pár éve, mikor az internet még eléggé gyerekcipőben járt, mondta egyik legkedvesebb unokatestvérem, hogy a könyvek lassan elavulnak, s átveszi a helyüket az elektronikus információszerzés. Én azóta is ragaszkodom a nyomtatott papírlapokhoz, bár egyre inkább elismerem az ő igazságát, hisz mostanában már többször keresgélek a világhálón. (Bár egy legyet most is könnyebb lecsapni egy újságpapírral, mint egy monitorral...)
A fenti gondolatok abból az apropóból jutottak eszembe, hogy csatlakozom Csingilingihez, miszerint nagyon klassz volt a tegnapi este, köszönet érte Móni néninek a meghívásért (s a kiszolgálásért), Tamás bácsinak a zenékért, Brigi néninek a kis mézesért, s a Sorsnak, hogy ilyen klassz barátokkal lehetünk együtt.

"Minden jó, ha a vége jó"

Tegnap nagyon rossz napom volt. Egy kedves szülő elküldött melegebb éghajlatokra, mert stresszes munkája közben mertem zavarni a héten már másodszor olyan apróságokkal, hogy gyemeke nem jár iskolába inkább csavarog, cigizik az iskola vécéjében, verekszik, fenyegeti a többi gyereket, stb. Másik tanítványomnak hazafelé menet betörték a fejét, hárman támadtak rá (nem az idén nyáron barnultak le). A gyerek visszaszaladt a suliba vérző fejjel. Mentő, szülő, rendőrség, pánik, hisztéria, nem sorolom tovább. Szerencsére a délután sokkal kellemesebben telt el. Gyermekem újabb fellépés élményével gazdagodott. Találkozott a barátaival, ami nagyon fontos számára, hiszen sajnos "egyke". Számomra is fontosak ezek a találkozások, hiszen mi szülők is jobban megismerjük egymást. Az esti spontán buli (köszönet Csepelkééknek) végképp elűzte a rossz hangulatomat. Ezért üzenem mindenkinek (Betondnak is): rossz hangulat, depresszió ellen legjobb orvosság a barátok. S a pénz sajnos nem boldogít. (Bár jó, ha van...)

Csingilingi

Szeretem a focit...

Bocs', a címet plagizáltam Gálvölgyi Jánostól (lásd: Vasárnapi Hírek), így -miközben Laci bácsi egy utolsó heroikus küzdelemben gyönyörűen eltüntette a járólapok közötti hézagokat (keresd a "fugázás" címszónál a szakmai lexikonokban & Antymixnél)- ma ismét megkezdődött a sulinkban a tavaly tavasszal oly nagy sikert aratott (a résztvevők családtagjai körében nem végeztünk felmérést...) nevelőtestületi focizás a tornatermünkben. Igaz, ma is sikerült győznünk (ez azért nem mindig van így), de abszolúte nem az eredmény a fontos, hanem a jó hangulat. Aztán este leültem (kb. fél órát együtt Julcsival) megnézni a válogatott csapat mérkőzését Bosznia-Hercegovina ellen, s igen kellemes meglepetést szereztek a jó játékukkal, s az eredménnyel (3:1 ide). A "gyengébbek" kedvéért, szombaton símán elvertek minket a Norvégok 4:1-re. Sajnos, Kata erősen legyöngült (torokfájás, köhögés, rekedtség, láz közeli állapot), így ő elég hamar pihenőre tért. (Nem mellékesen -hipochonderek figyelem- a sulinkban igen sokan küzdenek hasonló tünetekkel.)

Egy kis dicsekvés...

A mai nap folyamán egy kissé túlóráztam a munkahelyemen. (Köszönet a türelemért és megértésért a családomnak!) A fenntartónk (Fővárosi Önkormányzat Gyermekvédelmi Ügyosztály) csapatával játszottunk egy focimeccset. Az eredmény 10:1 ide, de az összes gólt mi lőttük, mivel kb. 3 méterről egy bődületes, lefordulásból lőtt gólt ragasztott a hálómba egyik csapattársam. Szerencsére, valószínűleg nem ezen az egy órai játékon fog múlni a támogatásunk, mert tavasszal először mi, majd ők győztek, s a barátság továbbra is töretlen.

Tanévkezdés nehézségei!

Hát lehet csodálkozni, hogy Macskusz Kandurkának nincs ideje naplót írni.

Csingilingi

Az ember itt ül a monitor (plusz egyéb járulékos dolgok) előtt, s azon gondolkodik, hogy mivégre vagyunk is ezen a világon. Nagyon jó dolog ez az internet, nagyon jó dolog, hogy az egyes ember meg tudja mutatni magát mások előtt. Most ragadom meg az alkalmat, hogy mindenkitől bocsánatot kérjek. Azért, mert még nem igazán "álltam rá" a világhálós naplóírásra. Tudom, néha nem úgy tűnik, de nagyon szeretek lustálkodni. Ebből, s egyéb dolgokból fakadóan nekem nem lételemem a számítógép, s a vele való foglalkozás. (Ezzel most nem akartam megbántani senkit, csak én egyszerűen ilyen vagyok...) Ezért fordul elő oly gyakran, hogy nem reagálok egy-egy eseményre. Bocs. Mindig élvezettel olvasok Rólatok, s egy halvány igéretet teszek: Sokkal aktívabb leszek az elkövetkezendő időkben.