BOCS'!

Elnézést kérek mindenkitől, természetesen nem "bicentés", hanem "biccentés" akart szerepelni az előző bejegyzésemben. (A többi gondolaton nem szeretnék változtatni!)

Rekreáció

Nem tudom, máshol hogy van, de nálunk kialakult egy olyan szokás, hogy akárhányszor találkozom egy kollégával, mindig üdvözöljük egymást. Ez valamikor egy kézfogás, valamikor csak egy bicentés, de ha tizedszer megyünk is egymással szembe, akkor is jelezzük egymásnak, hogy fontos a találkozás a másikkal. Van, aki ezt furcsán reagálja le (igen zavart válasz), van aki megelőz az üdvözlésben.
Hogy miért is írtam a fenti sorokat? Rekreáció: "Ha kedd, akkor Belgium, ha szerda, akkor foci". (Plusz kéthetenként iskolai Megasztár.) Akikkel együtt rúgjuk a bőrt heti rendszerességgel, egészen másként üdvözöljük egymást a napi találkozásokkor is. Lehet, hogy nem beszélünk túl sokat, de érződik valamilyen láthatatlan kapocs, ami nagyon jó. Úgy tűnik, nem volt egy hülye ember, aki a közös tevékenységekről beszélt. (Vagy lehet, hogy felesleges is volt minden szócséplés, mert kialakult az magától.)
A néptáncos kötelékekről már sokat írtam, azt hiszem, felesleges lenne ismételnem önmagam. Viszont említhetnék olyan embereket, akikkel ritkán találkozom, mégis "félszavakból" is megértjük egymást. Közhelynek tűnik, de a barátságok (is) viszik előre az embert, s én nagyon örülök, hogy több embert is tarthatok igaz barátomnak!

KATA

BOLDOG NÉVNAPOT KÍVÁNUNK DRÁGA ANYÓCA!
Julcsi, Gyula

Zene+barátság

A napokban kaptam meg Tamás barátomtól az új Ákos cd-t. Nagyon tetszett az egész családnak, igaza volt, az ominózus számot (ő tudja, melyikre gondolok) tényleg fel lehetne majd használni jövőre. Még régebben, amikor csak kazettáim és bakelit lemezeim voltak itthon, volt egy olyan álmodozásom, hogy de jó lenne annyi időt kényelmesen eltölteni egy egzotikus szigeten, amíg folyamatos hallgatással végig nem játszanánk az összes felvételt. Mit mondjak, jó sok nap jött ki! Azóta érkeztek új felvételek is, így hát tovább lehet álmodozni... (S venni lottót.)

Okosodok

Ma meghallgattam 3 nagyon klassz, s 1 kevésbé jó előadást a Vadaskert alapítvány szervezésében az autizmusról, illetve a gyermekkori problémákról. Ugyanis egy továbbképzésen vettem részt két kollégámmal együtt, s holnap folytatódik az egész. Jól éreztem magam, bár mire hazaértem, egy kissé elfáradtam.
Most várom a bátyámat, aki valamikor megérkezik az este (éjszaka) folyamán, hogy kipihenje a barátaival való találkozást. Ha lesz még erőm, beszélgetünk is egy jót...

Szélmalomharc?

Érdekes beszélgetést folytattunk ma az értekezleten. Sajnos, teljesen nem tudtuk kibontani azt, hogy mivégre is vagyunk ebben az iskolában. Mit tettünk az elmúlt hónapok (évek) során, mit lehet és mit tudunk tenni annak érdekében, hogy jobb legyen a munkánk, s hasznosabb embereket tudjunk adni a társadalomnak. Szerencsére többen is reméljük, hogy nem csak szélmalomharcot vívunk, bár vannak napok, amikor elég kilátástalannak tűnik küzdelmünk. De nem adjuk fel, mert az ember próbál PEDAGÓGUS lenni, a szó igazi értelmében.

Dalverseny

Túl vagyunk rajta! Ma volt iskolánkban a gyermekotthonok közötti alsós népdalverseny. Nem kevés munkába került megszervezése, s lebonyolítása, de úgy tűnik, jól sikerült minden. A gyerekek szépen énelkeltek, sok ajándékkal tértek haza, s a felnőttek is mosolyogva búcsúztak. Mi pedig elfáradtunk, de megérte!

Újra hétfő

Még a "hősidőkben" volt egy zenekar, melynek a neve "Hétfői Hírek" volt. Én kedveltem őket, bár nem túl sokszor volt szerencsém meghallgatni a zenéjüket. Azt hiszem, mindannyian emlékszünk még azokra az időkre, amikor a hét első napján nem volt a TV-ben adás, s nem nagyon jelent meg újság sem. S talán többet beszélgettek az emberek is, több közös programot szerveztek (s több gyerek is született...).
Ma reggel ismét beindult a mókuskerék (bár akadnak olyanok, akiknél az elmúlt napokban sem állt meg), újra lehet utazni zsúfolt buszokon, s újra lehet találkozni igen morcos emberekkel. Mosolyogjunk(!), bár esetleg hülyének nézhetik az embert egy-egy tömegközlekedési eszközön. (S nem mellesleg, mindjárt itt a Karácsony...)

Beszélgetni jó...

Móricz Zsigmond írta valamikor, hogy gyalogolni jó. (S tökéletesen igaza volt!) Természetesen, nem én találtam fel a spanyolviaszt, de beszélgetni is (s még annyi, de annyi mindent csinálni) is jó. Ha néha akad egy kis időnk, olyan jó megismerni a másikat. Ha az ember egy picit magába néz, azt veszi észre, hogy csak telnek-múlnak a napok, s pl. azt sem tudja a vele szemben nap, mint nap ülő kollégájáról, hogy őneki épp mi a véleménye egy-egy eseményről. (Az persze más kérdéas, ha nem is érdekli...) Édesapámék szoktak eszembe jutni, akik minden vasárnap délután leülnek kártyázni, pusztán a játék és a véleménycsere öröméért. Tudom, hogy ha bérből és fizetésből élünk, s ha (szerencsére) van családunk, ez nehezen valósítható meg. De akkor is... több leülés, több megállás kellene. Ahogy a dal is mondja: "Most nem sietek, most nem rohanok..." .
Persze azzal is tisztában vagyok, hogy lehet "csetelni", léteznek különböző internetes fórumok, de ez engem egyáltalán nem vonz. Nem ismerem a másikat, nem látom a szemét, az arckifejezését, s nem is tudok tölteni esetleg egy pohár bort neki.
Hál' Istennek, itthon nagyon jókat beszélgetünk, de több kellene nagyobb társaságból is! (Még jó, hogy ott van a néptánc, s klassz kollégái vannak az embernek!)

Vége a szünetnek

Ismét eltelt néhány nap, s egyszer csak azt veszi észre az ember, hogy már megint vasárnap van (Garfield: "Úúútálom a hétfőt!" effektus), s megint lehet készülni a munkakezdésre. Alapvetően (szerintem) senki sem szeret oly nagyon dolgozni, de néha azért akad benne jó is. (S most nem arra gondolok, amikor lehet már hazajönni!) Bár amikor már kb. tizedszer szól rá az ember egy gyermekre valamilyen butaság miatt, akkor egy kissé el tud kedvetlenedni, de ha azt látod, hogy volt tanítványod szívesen jön be az óráidra, vagy egy másik szeretettel tesz fel egy kérdést ("Ugye, Te szeretsz tanítani?), nos ilyenkor még mindig kap az ember új erőt. (Aztán néha -szerencsére nem bántásból- megjegyzi néhány ember, hogy meglátszik rajtam az itt eltöltött sok-sok év. Hááát...)

Családlátogatás

Macskusz Akasztóikusz


Macskusz Devecserikusz

Őszi szünet

Macskusz Hóemberikusz
(készítette: Júlia, Gyöngyi )