1996. 10. 22. 04.30.

Ekkor született a -számunkra- világ legdrágább, leggyönyörűbb, leg... kislánya, Julcsi! Azóta sokszor felkelt, s lement a Nap, de az érzés nem múlt el.

Boldog Születésnapot, Kislányunk!

Egy hét

Sok vagy kevés? Nézőpont kérdése... Pont 7 napja történt az utolsó bejegyzésem. Közben csak teltek a napok, munka munka hátán, s az ember örül, ha levegőt venni van ideje.
Vasárnap ismét táncfellépés volt. Nekem tetszett, hogy most a Csepel-táncegyüttessel szerepeltek együtt a mieink. Lehetett látni, hova lehet eljutni szorgalommal, kitartással, stb. (S ügyes volt mindenki!)

Tanoda

Kint ragyogóan sütött a nap, én pedig egy (néminemű idő után nagyon kényelmetlenné váló) széken ülve hallgattam klassz és kevésbé klassz előadásokat egy hűvös teremben a nehezen nevelhető gyerekekről. Szakmai továbbképzésen vettem részt pénteken és szombaton a Vadaskert kórházban, mely még megismétlődik 2 hétvégén. Jó volt, klassz volt, hasznos volt, elég volt... (Egyelőre.)
Viszont így nem tudtam elmenni a Kolibri színházba a gyerekekkel. (Ez van, ne nyavajogjak!)
Azt azért el kell ismerni, hogy szükség van elménk időnkénti felrázására, bár nem lehet mondani, hogy egy pedagógus ritkán használná agytekervényeit... (Nem kell felhördülni, így van!)
Julcsi közben remek kiránduláson vett részt a Normafa környékén (számháború, Libegő, egyéb mifene...), s már csak a közös program hiányzott. De ami késik...

Sportok, s egyéb...

...mifene
A múlt hét végén mentünk volna tantestületi kirándulásra, Drégelypalánkra. Sajnos, nem jött össze. Helyette részt vettünk a "Csepel-futás"-on. 4 kilométer volt a táv, s aki engem ismer, tudja, utálok futni labda nélkül. (Utoljára még valamikor a megboldogult múlt évezredben futottam hosszabb távot a főiskolán.) De ha már itthon voltam, megtettem Julcsival, amit megkövetelt a Haza! (S Kata lelkesen fényképezett.) Meglepő módon egy csöppet sem esett rosszul ez a kis mozgás, sőt... Azért nem kell megijedni, nem fogok senkit sem ijesztgetni továbbra sem melegítőbe öltöztetett testemmel hajnalonta, vagy esténként a lakóhelyünk környékén!
S hogy teljes legyen a kép: Vasárnap délután tettünk egy nagyobb kirándulást kerékpárral (vendégünk volt Viki) a Kis-Duna partjára. Elég is volt, kellően elfáradtunk. (S még egy rendes sörözőt sem találtunk a környéken! Ejnye-bejnye...)