Gyermekkoromban a "jobb" években minimum 30 helyen jártunk bátyámmal, s mondtunk verset. Azóta "felnőttem", s már nem nagyon járok sehová ezen a hétfőn, bár a szokás nincs elfelejtve... Gondolom, ha fiam lenne, nyakamba venném a várost, de most inkább szívesen fogadjuk a család nőtagjainak locsolóit. Köszönjük, hogy megtiszteltek a Kedves Néptáncos Barátok ( + Joci, mint osztálytárs) a családon kívül! Sok szeretettel várunk mindenkit jövőre is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése