4 nap

Az ember boldogan tekint a naptára: Végre, jönnek a hosszú hétvégék! (Hurrá!) Pihenés, döglés, pihenés, döglés, p., d., p., d., ... Nos, ember tervez, ... végez. Úgy adódott, hogy tartalmasan sikerült eltölteni az elmúlt napokat.

15-én nagy sétát tettünk, megköszöntöttük sógoromat.

16-án az évadnyitó néptáncos mézes- bulin tettük tiszteletünket (eddig az év legjobb bulija volt - köszönet mindenkinek!-).

17-én elutaztunk Devecserbe, ahol felköszöntöttük apósomat, s-nem mellesleg- közösen rendbe tettük a kertet.

18-án még egy kis segítség, majd hazatérés szerény lakóhelyünkre.

Szóval, pihenés nem sok volt, de igazán kár lett volna kihagyni az előbbiekben felsorolt élményeket... (S közben még jártunk Kiscsőszön is, ahová Julcsiék mennek nyáron tánctáborba...)

"Ünnep,...

...oly szép!"

Biztos, bennem van a hiba, de egyre több dolgot nem értek (immár sok-sok idő óta). Tudom, naív vagyok, de miért nem lehet egy olyan napot találni, amikor szegény, "véráztatta" történelmünkről az utókor is azt gondolja, érzi, amit elődeink?

15-én sétáltunk Katával a városban. A Deák téren, a Kossuth téren, az Erzsébet hídnál, az Astoriánál jártunk, de nehezen találkoztunk azzal, hogy "Legyen Béke, Szabadság, Egyetértés!".